Az már eleve nagyon gyanús volt, hogy Bubi lecsente a radiátoron száradó, dísznek szánt narancskarikákat. Gondoltam is, hogy jobb lesz vigyázni a narancsdíszekkel, alulra inkább majd valami mást kell tenni, nehogy kedvet kapjon a fa megdézsmálásához. Kíváló óvintézkedésnek bizonyult, hogy gyökeres fenyőt szereztem (nehogy magára rántsa) és minden egyes alkalommal, amikor Bubi a közelébe ment, akkor még a gondoloatot is megtiltottam neki. Mindez hiába volt. A szamos marcipános szaloncukor és a mézes díszek olyan kísértésbe ejtették Bubit, amelynek nem tudott sokáig ellenállni. Csak az alkalomra várt. Ez pot 24-én reggel jött el. Amíg kimentem a temetőbe, addig Bubi megfogta az égősor kábelét és nagyot rántott rajta. A szépen feldíszített fa a kutya által lett újraértelmezve. 3 szaloncukor maradt a 10ből, nulla mézeskalács (még a kutyaformájú, bubifeliratos csúcsdíszt is megszerezte valahogyan), viszont az összes szárított narancs és citrom megmaradt.
hm. Azóta a fa kint van a teraszon. Néha, ha kinézünk az ablakon, lehet gyönyörködni benne.
