Bubi Kutya Kalandjai

Nem szeretném azt mondani, hogy háborúban állok Bubival, de valahol erről van szó. A mai nap folyamán 3 órás távollétem alatt Bubi stratégiai csapásmérést vitt be Fotelfalvának. az addigi kényelmes, főként pihenésre szolgáló üdölőhely maga lett a pokol. A korábbi támadások után még volt remény a rekonstrukcióra, de immár semmi esély arra, hogy újból megpihenjünk a fotelben. Alább a nyugalom megzavarására alkalmas kép látható. Nem tudom mi ilyenkor a teeendő, hiszen sokszor mondják, hogy utólag megbüntetni a kutyát felesleges, hiszen nem tudja összekapcsolni, hogy miért kapja a szidást. de ez így nagyon nehéz, hogy nem tudom tettenérni. javaslatokat várok!

Több ismerősöm is szánalmasnak tartja az igyekezetemet, hogy Bubit távol tartsam a hálószobától. Az egész lakás persze már úgy néz ki, mint egy gigantikus kutyaól. Mágis azt gondolom, hogy a hálószoba stratégiai terület. Nem engedhetem, hogy Bubi bevegye. Ennek ellenére állandóan bejön, fölágaskodik az ágyra és néz. Ez szörnyű! Nyilván azt akarja, hogy amikor aludni szeretnénk, akkor is inkább vele foglalkozzunk. Ez az igény csodákra képes. Bubi taktikája most a következő: Megfogja a labdáját és beejti a szobába. A labda begurul a szoba közepére. Bubi kint vár. Ha megfogom a labdát és kidobom a szobából, akkor az olyan mintha foglalkoznék vele, mintha játszanánk. Ha nem csinálok semmit, akkor Bubi szép lassan bejön a szobába, így ha következetesen meg akarom védeni a szobát, akkor kénytelen vagyok kikergetni, megfogni a labdát és utána dobni! Megint ő nyert! Bubi remekül sakkozna...

Az már eleve nagyon gyanús volt, hogy Bubi lecsente a radiátoron száradó, dísznek szánt narancskarikákat. Gondoltam is, hogy jobb lesz vigyázni a narancsdíszekkel, alulra inkább majd valami mást kell tenni, nehogy kedvet kapjon a fa megdézsmálásához. Kíváló óvintézkedésnek bizonyult, hogy gyökeres fenyőt szereztem (nehogy magára rántsa) és minden egyes alkalommal, amikor Bubi a közelébe ment, akkor még a gondoloatot is megtiltottam neki. Mindez hiába volt. A szamos marcipános szaloncukor és a mézes díszek olyan kísértésbe ejtették Bubit, amelynek nem tudott sokáig ellenállni. Csak az alkalomra várt. Ez pot 24-én reggel jött el. Amíg kimentem a temetőbe, addig Bubi megfogta az égősor kábelét és nagyot rántott rajta. A szépen feldíszített fa a kutya által lett újraértelmezve. 3 szaloncukor maradt a 10ből, nulla mézeskalács (még a kutyaformájú, bubifeliratos csúcsdíszt is megszerezte valahogyan), viszont az összes szárított narancs és citrom megmaradt.

hm. Azóta a fa kint van a teraszon. Néha, ha kinézünk az ablakon, lehet gyönyörködni benne.

Amíg mi a Fünky Sheisse, méltán nagysikerű bulin szórakoztunk, addig Bubi a következő CD-ket fogyasztotta el: St Germain (ezt eléggé szerettem), az első Boogieman válogatás, amelyet nagyon szeretttem (rajta Dave Pike Sunshine party hímnusza, a Mathar), illetve egy U2 cédét, ami mondjuk meg mindegy. Ez azt hiszem azután történt, miután végzett az egyik háncs székkel, amit viszont most, hogy lukas remekül lehet majd mobilwécének használni. Bubi az egyik függönyt is elkezdte. Mindenkinek javaslom tehát, hogy ha lakásfelújításba akar kezdeni, akkor kérje kölcsön Bubit!

Az egész egyébként azt hiszem amiatt van, hogy az elmúlt két napban Édesapám vitte le az esti sétára. Bubi annyira szereti apukámat, hogy amikor megjön, tiszteletköröket sprintel a lakásban, utána megvadulva mindenkit harapdál (hál' Istennek főleg apukámat).

Ma kimentünk a Ligetbe egy laza 2 órás kocogásra. Bubi, aki eddig legyőzhetetlennek hitte magát, körülbelül 16 került a földre, különböző nagyobb kutyák által. Csak a jóindulatukon múlt, hogy nem harapták át a torkát. De hát ez van, ha valaki halálra idegesít mindenkit. Szóval az utolsó fél óra kábé azzal telt, hogy Bubi behúzott farokkal menekült az életéért. Ez főleg egyébként egy Nancy nevű jack russelnek köszönhető, aki 8 hónaposként, már élve testi fölényével, Bubiéhoz hasonló aktivitásával alaposan megkergette a kisasszonyt!

egyébként remekül megy a póráz nélküli séta, a sikeres visszahívás aránya is fejlődik! Kezd egészen kutyasétáltatásszerű lenni a kutyasétáltatás!

Nagyon kínos, amikor Bubi szájában megpillantja az ember a fehér szőrcsomót, amit az imént tépett ki egy másik kutyából. Probálom ilyenkor elterelni a gazdi figyelmét, nehogy észrevegye, hogy valaki megtépte kedvencét. Hál Istennek Sári Kutya nagyon béketűrő, még azt is elviseli, hogy Bubi hosszú perceken keresztül az arcára ugrik, kapaszkodik a fülébe és próbálja kitépni hosszú, fehér, göndör szőrét. Valószínűleg Bubi a világ legrosszabb kutyája, de az is lehet, hogy csupán a tegnap evett csirkeszív okozott nála pillanatnyi őrületet. Most evett először csirkeszivet, nagyon szerette. Én is mert nagyon olcsó, nincs benne csont, és kábé fél óráig el van vele, ami fél óra nyugalmat jelent. Bubinak egyébként mindenkit le kell győzni az utcán. Nincs kívétel. Néha persze vannak kutyák, akik hasonlóan gondolkoznak, vagy nem annyira tetszik nekik az ötelt, hogy ez a mitugrász 5 hónapos megpróbálja leteperni őket. Ilyenkor jön a fekete-leves, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Abban reménykedek, hogy egyszer végre nem sprintben ugrik neki a szembejövő kutyáknak.

Ma egyébként megint "állatkerti" nap volt a szomszéd bölcsiben. A kicsik a kerítésnél felsorakozva nézik, ahogy bubi szalad a labda után. Néha tiszteletkört fut a kedvükért. A labdázás most nagyon megy egyébként. Olyannyira, hogy amikor már eltettem az éppen aktuális labdát, Bubi egy perc alatt előszedte a kábé egy hónapja bozótba rekedt régi lasztit. Büszkén hozta a szájában. Persze elvettem tőle :)