Amíg mi a Fünky Sheisse, méltán nagysikerű bulin szórakoztunk, addig Bubi a következő CD-ket fogyasztotta el: St Germain (ezt eléggé szerettem), az első Boogieman válogatás, amelyet nagyon szeretttem (rajta Dave Pike Sunshine party hímnusza, a Mathar), illetve egy U2 cédét, ami mondjuk meg mindegy. Ez azt hiszem azután történt, miután végzett az egyik háncs székkel, amit viszont most, hogy lukas remekül lehet majd mobilwécének használni. Bubi az egyik függönyt is elkezdte. Mindenkinek javaslom tehát, hogy ha lakásfelújításba akar kezdeni, akkor kérje kölcsön Bubit!
Az egész egyébként azt hiszem amiatt van, hogy az elmúlt két napban Édesapám vitte le az esti sétára. Bubi annyira szereti apukámat, hogy amikor megjön, tiszteletköröket sprintel a lakásban, utána megvadulva mindenkit harapdál (hál' Istennek főleg apukámat).
Ma kimentünk a Ligetbe egy laza 2 órás kocogásra. Bubi, aki eddig legyőzhetetlennek hitte magát, körülbelül 16 került a földre, különböző nagyobb kutyák által. Csak a jóindulatukon múlt, hogy nem harapták át a torkát. De hát ez van, ha valaki halálra idegesít mindenkit. Szóval az utolsó fél óra kábé azzal telt, hogy Bubi behúzott farokkal menekült az életéért. Ez főleg egyébként egy Nancy nevű jack russelnek köszönhető, aki 8 hónaposként, már élve testi fölényével, Bubiéhoz hasonló aktivitásával alaposan megkergette a kisasszonyt!
egyébként remekül megy a póráz nélküli séta, a sikeres visszahívás aránya is fejlődik! Kezd egészen kutyasétáltatásszerű lenni a kutyasétáltatás!
