Nagyon kínos, amikor Bubi szájában megpillantja az ember a fehér szőrcsomót, amit az imént tépett ki egy másik kutyából. Probálom ilyenkor elterelni a gazdi figyelmét, nehogy észrevegye, hogy valaki megtépte kedvencét. Hál Istennek Sári Kutya nagyon béketűrő, még azt is elviseli, hogy Bubi hosszú perceken keresztül az arcára ugrik, kapaszkodik a fülébe és próbálja kitépni hosszú, fehér, göndör szőrét. Valószínűleg Bubi a világ legrosszabb kutyája, de az is lehet, hogy csupán a tegnap evett csirkeszív okozott nála pillanatnyi őrületet. Most evett először csirkeszivet, nagyon szerette. Én is mert nagyon olcsó, nincs benne csont, és kábé fél óráig el van vele, ami fél óra nyugalmat jelent. Bubinak egyébként mindenkit le kell győzni az utcán. Nincs kívétel. Néha persze vannak kutyák, akik hasonlóan gondolkoznak, vagy nem annyira tetszik nekik az ötelt, hogy ez a mitugrász 5 hónapos megpróbálja leteperni őket. Ilyenkor jön a fekete-leves, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Abban reménykedek, hogy egyszer végre nem sprintben ugrik neki a szembejövő kutyáknak.
Ma egyébként megint "állatkerti" nap volt a szomszéd bölcsiben. A kicsik a kerítésnél felsorakozva nézik, ahogy bubi szalad a labda után. Néha tiszteletkört fut a kedvükért. A labdázás most nagyon megy egyébként. Olyannyira, hogy amikor már eltettem az éppen aktuális labdát, Bubi egy perc alatt előszedte a kábé egy hónapja bozótba rekedt régi lasztit. Büszkén hozta a szájában. Persze elvettem tőle :)
